Iskolapélda

"Ájultra verte az osztálytársát a cigány Miskolcon"?

www.168ora.hu

„A kisfiam, Barkai Botond a Miskolc, Fazekas utcai általános iskola 5. a osztályos tanulója. 2010. április 16. napján 15.15 órakor a gyermekem napközis tanára telefonon értesített, hogy menjek be az iskolába, és vigyem el a gyermekemet az orvoshoz, mert az iskolában bántalmazták... a bántalmazás során elájult... Az orvos elmondása szerint Botondnak agyrázkódása van, a jobb füle vérzett, arcának bal oldala belilult, bedagadt, véraláfutásos volt.” Az édesanya, Vékony Mónika levele több internetes oldalon megtalálható, a Barikád című szélsőjobbos szájton például „Ájultra verte az osztálytársát a cigány Miskolcon” cím alatt, a Jobbik helyi lapja pedig „Kiskorú cigánybűnöző a miskolci iskolában” címmel közöl cikket az esetről. De miről is van szó? Cigány–magyar ellentétről? Iskolai agresszióról? Vagy épp annak iskolapéldája a történet, hogyan húz hasznot a politika kisdiákok verekedéséből? KRUG EMÍLIA riportja.

– Csúnyákat mondott édesanyámról, és mivel testi erő nem áll rendelkezésemre, csak visszaszóltam neki – kezdi arról a pénteki napról a beszámolót a tizenkét éves Botond.
Megrökönyödünk. Az elemista diák gimnazistákat megszégyenítő választékossággal beszél. Közben az alkarjára csatolt merevítőket babrálja. Születési rendellenességgel jött világra, mindkét karjából hiányzik az orsócsont, pár éves kora óta tíz műtéten esett át.

- Az egész évfolyamon csak egy gyereket tudok megverni, a Pongrácot.
Most nem vele került össze.
Botond okos gyerek. Imádja a történelmet, nyolcadikosokkal együtt tanulja. Kedvence a Római Birodalom, a 19. és a 20. század. Szereti a nyelvtant és a földrajzot is, órákig böngészi a zászlókat, térképeket. Szívesen lenne író, úszóbajnok vagy akár bankár, netán jogász is. De azon belül inkább bíró, mint ügyvéd. Rosszak a tapasztalatai. Édesanyja ügyvéd, most, a verekedés kapcsán mégsem tehet semmit.
– Krisztián a szekrényhez lökött, ütni kezdett. A földre kerültem, megrugdosta a fejemet. A napközis tanár rászólt, de nem hagyta abba. Elájultam, aztán azt vettem észre, hogy egyik barátom számokat mutogat előttem. Megint elájultam, csak az igazgatói szobában tértem magamhoz.

Három nap kórház

A napközis tanárral fölhívták az édesanyját, aki kórházba vitte. Három napig tartották bent, a zárójelentés szerint a diagnózis „jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás, testi erővel elkövetett testi sértés, agyrázkódás, a koponya zúzódása”. A fiú egy hétig otthon maradt. Édesanyja jobban tart attól, milyen lesz visszamenni az osztályba, mint Botond.

– Rettegek, mivel jön haza négy óra után. Szinte minden napra esik egy verekedés. Néha azzal jön meg: „Ma jó nap volt, nem vertek meg.” Bármi történik, ráfogják. Viszont neki nem hisznek el semmit. Sőt, amikor most az édesapja bement az igazgatóhoz, ő azt felelte neki, kijárt már ez Botondnak.
A fiúnak a Fazekas a harmadik iskolája. A Waldorfban kezdte, de hamar rájöttek, nem való neki, keveset tanultak. A második suliból egy verekedés miatt jött át a Fazekasba.

Mónika nem tagadja, Botond nem egyszerű gyerek. Szülei elváltak, a karjait nem tudja jól használni, a társainál okosabb, sokat beszél.

– Régebben szeretett kötekedni, de leszoktattam. Szabályok vannak, napirend, rengeteget foglalkozom vele.
Az asszony feljelentést tett a rendőrségen, bár tudja, hogy az elkövető a kora miatt nem büntethető. De Mónika elvárta volna, hogy a feljelentést mégis az iskola tegye meg.
– Ne ők döntsék el, mennyire súlyos a sérülése, vagy hogy az elkövető büntethető-e. Az igazgató viszont csak a jó hírüket félti. Pedig a napközis tanár azt mondta nekem, hogy Botondnak vége, ha nem szedik le róla azt a gyereket.
(A napközis tanár először nyitott volt, majd a megbeszélt időpontban már csak SMS-t küldött: mégse hívjuk! A gyerekek osztályfőnöke egyáltalán nem akart nyilatkozni.)
Mónika az eset után a fiát megverőnek az édesanyját is meglátogatta:
– Neki állt feljebb. Azt mondta, Botond még 2008-ban lecigányozta a fiát. Csak hát náluk ez úgy megy, hogy anyáztál, én meg leszúrlak egy vasvillával. – Hozzáteszi: – Vannak ilyen jellegű ügyfeleim, először minddel szakítani akartam, de aztán nem kívántam általánosítani.
Egyik ügyfelének szomszédja jobbikos, a párt helyi vezetői tőle hallhattak az esetről.

– A Jobbik megyei elnöke kérte, írjam le, mi történt. E-mailben ezt megtettem, ugyanazt írtam, ami a rendőrségi feljelentésben szerepel.
A privát levelet az édesanya nevével, foglalkozásával („jogász”) és jobbikos tematikával (lásd „cigánybűnöző”) a párt terítette az interneten.

Mónika és Botond a Jobbik által rendezett sajtótájékoztatón is részt vett.

Kérdjük, jó ötlet volt-e bevonni a politikát.
– Nekik biztosan. Én meg egyedül éreztem magam. Nem segít sem az iskola, sem a jog.
Botond büszkén újságolja, a Jobbik rendezvényén szórólapot is osztogatott.
– Meg teljesen fejből feleltem a kérdésekre, hogy mekkora ma Magyarország területe, és mekkora volt korábban. Meg lehet kérdezni Gaudi-Nagy Tamást!

Politikai ügy?

Krisztián édesanyja három gyermekével a Miskolc közepén álló dombon, a Tetemváron lakik. Körös-körül a városközpont, panelek, irodaházak, pláza. A Tetemvár azonban más világ.

-Arra furák laknak! – felel egy városi, amikor a cím után érdeklődünk.
Odafönt zegzugos sikátorok, az igényesebbeknél hullámpalából buherált kerítés. Az udvarokon autógumi-centrifuga-fotel csendélet. Az egyik utcai kútnál cigány gyerekek sertepertélnek kannákkal. A házak többségénél a vízvezeték vagy eldugult, vagy kikötötték.
A család portáján azonban rend, pórázra kötött kutya. A legkisebb gyerek még óvodában, a nagylány itthon, ő fodrásznak tanul. Krisztián is nemrég ért haza.

– A Barikádon, az Igaz magyaron, a Cigánybűnöző oldalon is mindenhol névvel emlegetik a fiamat. Van, ahol illusztrációként még kép is van: egy kéz, késsel. A Jobbik helyi lapjában is kiskorú cigánybűnözőként írnak róla. Tudom, hogy hibázott, bocsánatot kért ő is, én is. De ez nem politikai ügy. Csak két gyerek verekedett.
Ráadásul Krisztián másképp idézi fel az eseményeket.

– Énekórán Botond folyamatosan kötekedett, szidta az anyámat. A szünetben is folytatta, és akkor megütöttem. Aztán ott akartam hagyni, de hátba rúgott. Én is folytattam, a földre került, és tényleg megrúgtam a fejét. De egyáltalán nem ájult el, a saját lábán ment le az igazgatóhoz.
Az édesanyja azt mondja, nemrég az osztályban a szülők aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy Botondot tegyék másik csoportba.
– Nem írtuk alá, megsajnáltuk a keze miatt. Pedig mindig kötekedik.
Bólogat a szomszédban lakó Csilla is.
– Az én lányom nyolcadikos, mégis ismeri Botondot, mert a nagyokba is beleköt. Senki nem azért piszkálja, mert fogyatékos. Hanem azért, mert mindenkinek beszól.
Csilla jöttünkre nézett át a szomszédjához.
– Meg akarom védeni ezt a fiút. Ez nem cigány–magyar ügy. Krisztián rendes fiú. És a családja se olyan, mint itt a többség, akik szemetelnek, lopnak, lebontják az üresen álló házakat, hangosan hallgatják a zenét.

Téves riasztás

Csilla nem cigány. Itt ragadt tíz éve. Kezdetben nem akarta eladni a házát, mert minden közel van. Ma meg már nincs vevő. Csak a helyiek rokonait érdekelné, de ők már nem kapnak szocpolt.

A kerítés előtt páran zászlókkal vonulnak. Itt a Jobbik? Kiderül: téves riasztás, csak valamilyen vallásos zarándoklat menetel.
– Botond anyja fenyegetőzött, hogy két év múlva börtönbe záratja a fiamat, meg hogy már kihozott néhány cigányt az előzetesből, ránk állítja őket.
Krisztián melegítőben ül, a telefonját nyomkodja, mialatt beszélgetünk. Szeret focizni, gitározni tanul. Szobájában gondosan mappába rendezve vagy ötféle igazgatói dicséret: gitártalálkozón, sportversenyeken való részvételért.

Kascsák Ferenc igazgató a történtek után belső vizsgálatot indított. Ennek során a napközis tanár nem említette, hogy Botond elájult volna. A verekedés után összepakolták a fiú cuccát, és ő a saját lábán ment le az igazgatóiba. Ott a gyerekek és szüleik megbeszélték, mi történt, Botondtól bocsánatot kért Krisztián, ő és édesanyja is elítélte, amit tett.

– Az eset diákok közti csetepaténak indult, de messze túllépte az elfogadhatóság határát, Krisztián igazgatói figyelmeztetésben részesült. De hogy Botondot agyba-főbe verték volna, amint az néhány helyen megjelent, nem igaz. Azért sem hívtunk mentőt, rendőrséget, mert nem ítéltük olyan mértékűnek az esetet.
Kascsák azt mondja, soha nem állította, hogy Botond megérdemelte, amit kapott. De azt igen: várható volt, hogy belekeveredik valamibe.

– Botond értelmi képességei jobbak az átlagnál, korosztályában nem talál partnert. A nagyobbakhoz csapódik, de magatartása sokszor zavaró. A lányokat is zaklatta. Szülei a problémák megoldásában nem partnerek, nem látják be, hogy Botond is felelős a helyzetéért. Az iskolából kirúgni nem lehet, javasoltuk, legyen magántanuló, de a szülei ezt nem akarják.

Átlag diák

Az igazgató azt mondja, Botond édesapja az eset után azzal nyitott be hozzá, hogy tenni kellene valamit a cigánybűnözés ellen.
– A fiú meg jobbikos szórólapot osztogat. Tény: Borsodban élünk, van konfliktus a cigányokkal. Az iskola pedig csak leképezi a társadalmi problémákat, azt hozzák a gyerekek, amit otthon látnak. Nem egy vita kezdődik vagy végződik cigányozással. Akad nehezen, csak ifjúságvédelmi szakember segítségével kezelhető cigány diákunk. De Krisztián nem ilyen. Tizenkettő egy tucat, olyan, mint az átlag diák.

Kampányfinisre mégis cigánybűnözőt faragott belőle a politika.