Rendeletek

  • 33/2014. (IV. 18.) EMMI rendelet egyes egészségügyi és gyógyszerészeti tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról
  • 36/2014. (IV. 30.) EMMI rendelet egyes egészségbiztosítási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról
  • EüM rendelet a betegszállításról
  • EüM-BM együttes rendelet a pszichotróp anyagok gyártásáról, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról szóló 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet módosításáról
  • EüM rendelet az emberen végzett orvostudományi kutatásokról
  • EüM rendelet az emberi felhasználásra kerülő vizsgálati készítmények klinikai vizsgálatáról és a helyes klinikai gyakorlat alkalmazásáról
  • Szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozása
  • 14/2002. (III. 28.) EüM rendelet az egészségügyi közszolgáltatások alvállalkozásba adásának szakmai feltételeirõl
    2002. március 28. 00:50, csütörtök - Dr. Hanyecz Vince

    Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Ekszt.) 28. §-ának b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

    1. §
    (1) E rendelet hatálya az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatókra és az alvállalkozás keretében egészségügyi szolgáltatást végzõkre terjed ki.
    (2) Egészségügyi szolgáltató egészségügyi közszolgáltatást akkor adhat alvállalkozásba, ha azáltal az egészségügyi szolgáltatás színvonalának javítása érhetõ el, illetve a betegek egészségügyi ellátása legalább a szerzõdés megkötése idõpontjában elért hatékonysággal folyamatosan biztosítható.

    2. §
    (1) Az egészségügyi szolgáltató szempontjából teljes egészségügyi szakfeladatnak minõsül az Ekszt. 2. §-ának d) pontja értelmében a külön jogszabály szerinti egészségügyi felsõfokú szakirányú szakképesítéssel ellátható egészségügyi szakterülethez kapcsolódó, az adott egészségügyi szolgáltató mûködési engedélyében meghatározott szervezeti egységei, és/vagy alvállalkozó által nyújtott egészségügyi szolgáltatások összessége.
    (2) A teljes egészségügyi szakfeladat kiterjedhet a szakterület egészére, magában foglalva a járóbeteg-szakellátást, a gondozást, az aktív, a krónikus és a rehabilitációs fekvõbeteg-szakellátást. Teljes egészségügyi szakfeladatnak minõsül továbbá az alapellátás körébe tartozó tevékenység, illetve az egészségügyi felsõfokú szakirányú szakképesítéssel ellátható diagnosztikai tevékenység.
    (3) A szakterület jellegéhez és az adott egészségügyi szolgáltató mûködési engedélyében rögzített tevékenységéhez igazodóan a teljes egészségügyi szakfeladathoz nem szükségszerûen kapcsolódik a (2) bekezdés szerinti valamennyi ellátás.
    (4) A teljes egészségügyi szakfeladat alvállalkozásba adására - a (6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv elõzetes hozzájárulásával köthet szerzõdést, amely hozzájárulás kiterjedhet az egészségügyi szakfeladat alvállalkozás útján történõ ellátására vagy az adott alvállalkozói szerzõdés megkötésére.
    (5) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, minden teljes egészségügyi szakfeladat alvállalkozásba adható, kivéve ellátási érdekbõl az Országos Mentõszolgálat által végzett állami feladatnak minõsített mentést, valamint az Országos Vérellátó Szolgálat külön jogszabály szerinti tevékenységét.
    (6) Ha az egészségügyi szakfeladat ellátására külön jogszabály speciális feltételeket állapít meg, e feltételeket az alvállalkozásba adás esetén is biztosítani, illetve teljesíteni kell.
    (7) Az egészségügyi szolgáltató olyan teljes egészségügyi szakfeladatra vagy egészségügyi részfeladatra köthet alvállalkozói szerzõdést, amely tevékenység végzésére mûködési engedéllyel rendelkezik, vagy amelyre az alvállalkozóval együtt mûködési engedélyt kap.
    (8) Az egészségügyi szolgáltatás biztonságának érdekében fekvõbeteg-ellátást nyújtó intézményben az alvállalkozás keretében végzett diagnosztikai és terápiás tevékenységhez szükséges gyógyszereket az intézeti gyógyszerellátásról szóló külön jogszabály és az intézmény szabályzatának elõírásai szerint kell biztosítani.

    3. §
    (1) A 2. § (1) bekezdésben meghatározott teljes egészségügyi szakfeladaton belül részfeladatnak minõsülõ olyan szolgáltatás adható alvállalkozásba, amely
    a) szakmailag elkülönül és önállóan ellátható a 6. §-ban és 7. §-ban meghatározott körben,
    b) az Ekszt. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti esetben területileg vagy idõben elkülönül.
    (2) A teljes egészségügyi szakfeladat és az (1) bekezdés a) pontja szerinti részfeladat az adott egészségügyi szolgáltatást nyújtó egészségügyi dolgozókból alakult egészségügyi szolgáltató helyett akkor adható más egészségügyi szolgáltatónak alvállalkozásba, ha
    a) az Ekszt. 9. §-ának (1) bekezdése szerinti ajánlat megtételétõl számított 30 napon belül az érintett egészségügyi dolgozók nem nyilvánítják ki azon szándékukat, hogy a teljes egészségügyi szakfeladatot, illetve részfeladatot alvállalkozóként kívánják ellátni,
    b) az érintett egészségügyi dolgozók a szándéknyilatkozat megtételétõl számított 90 napon belül az alvállalkozói szerzõdést nem kötik meg.
    (3) A teljes egészségügyi szakfeladaton belül területileg elkülönülõ részfeladat a külön telephelyen vagy külön épületben önálló egységként mûködõ szolgáltatás, továbbá járóbeteg-szakellátás terén az egyes orvosi rendelõ.
    (4) A teljes egészségügyi szakfeladaton belül idõben elkülönülõ részfeladatnak minõsül az a feladat, amely a betegellátás szempontjából elkülönülõ ellátási tevékenység, az alapellátásban az ügyeleti ellátás, valamint az idõben osztott járóbeteg-szakellátás, szakambulancia, gondozóintézeti ellátás.

    4. §
    (1) Az alvállalkozói szerzõdést írásban kell megkötni. A szerzõdés tartalma közérdekû adatnak minõsül. Az alvállalkozói szerzõdés határozott és határozatlan idõre is megköthetõ. Ha az egészségügyi szolgáltató feladat-ellátási vagy feladat-átvállalási szerzõdéssel rendelkezik és teljes egészségügyi szakfeladatra, illetve részfeladatra alvállalkozói szerzõdést köt, az alvállalkozói szerzõdés leghosszabb idõtartama nem haladhatja meg az egészségügyi szolgáltató feladat-ellátási vagy feladat-átvállalási szerzõdésének idõtartamát.
    (2) A szerzõdés módosítását mindkét szerzõdõ fél írásban kezdeményezheti. A másik fél számára legalább 30 napot kell biztosítani a módosítás tartalmának megismerésére.
    (3) A határozatlan idõre kötött szerzõdést bármely fél írásban felmondhatja a naptári év végére. A felmondás ideje nem lehet rövidebb hat hónapnál, és nem veszélyeztetheti a betegek ellátásának folyamatosságát és biztonságát.
    (4) Az alvállalkozói szerzõdés megszûnésekor az alvállalkozó az általa kezelt és nyilvántartott adatokat hiánytalanul az egészségügyi szolgáltató rendelkezésére bocsátja.
    (5) A rendeletben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

    5. §
    (1) Az egészségügyi szolgáltatás folyamatossága és biztonsága érdekében az alvállalkozói szerzõdést a (2) és (3) bekezdésekben meghatározottak figyelembevételével indokolt megkötni.
    (2) Az alvállalkozói szerzõdés különösen a következõket tartalmazza
    a) a területi ellátási kötelezettség pontos megjelölését, ha a szerzõdés területi ellátási kötelezettséget is tartalmaz,
    b) az alvállalkozás keretében ellátandó feladatok tételes meghatározását, a nyújtható szolgáltatások felsorolását, illetve a 6. § (2) bekezdés c)-g) pontok esetében a hatáskör fontos meghatározását, valamint a szakorvossal történt együttmûködés módját,
    c) az alvállalkozó, illetve alkalmazottai rendelkezésre állásának, személyes feladat végzésének elõírásait,
    d) a szakmai tevékenység eredményének értékelését biztosító szakmai és mûködési teljesítménymutatókat,
    e) az egészségügyi szolgáltató által rendelkezésre bocsátott létesítmény és eszközök jegyzékét, illetve az alvállalkozó által biztosított személyi és tárgyi feltételeket,
    f) a létesítményfenntartási kötelezettség tartalmát (üzemeltetés és rendes karbantartás, állagmegóvás és felújítás),
    g) a gép-, mûszer és egyéb állóeszköz fenntartására, felújítására és pótlására vonatkozó rendelkezéseket, ideértve az értékcsökkenéssel kapcsolatos költségviselés kérdését,
    h) az egészségügyi szolgáltató által alkalmazott munkavállalók továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket,
    i) az együttmûködési feltételeket az egységes betegellátás érdekében és az információs rendszer mûködtetésében,
    j) az alvállalkozó azon kötelezettségét, hogy évente az egészségügyi szolgáltató részére beterjeszti a pénzügyi és vagyonmérlegét, illetve bejelentési kötelezettségét a 60. napon túli tartozásáról,
    k) az egészségügyi szolgáltató által végezhetõ ellenõrzés körét és gyakoriságát,
    l) ha az egészségügyi szolgáltató képzési, szakképzési és továbbképzési tevékenységet is végez, az alvállalkozó kötelezettségét az ebben való közremûködés módjáról és formájáról,
    m) az alvállalkozó kötelezettségét az egészségügyi szolgáltató mûködési rendjére vonatkozó szabályzatok alkalmazására.
    (3) Az alvállalkozói szerzõdés rendelkezhet
    a) a szakmai fejlesztési programról,
    b) a minõségbiztosítással és minõségfejlesztéssel összefüggõ kérdésekrõl,
    c) mindazokról a kérdésekrõl, amelyeket a felek szükségesnek tartanak.

    6. §
    (1) Egészségügyi szolgáltató egészségügyi részfeladatot csak abban az esetben adhat alvállalkozásba, ha az alvállalkozásba adott és a visszamaradt részfeladat ellátásának minõségi színvonala nem csökken, és az egységes betegellátás nem kerül veszélybe.
    (2) A teljes egészségügyi szakfeladaton belül szakmailag elkülönülõ, önállóan végezhetõ részfeladatok:
    a) a teljes egészségügyi szakfeladat járóbeteg-szakellátási részfeladata, kivéve a fekvõbeteg-intézmény szakambulanciai tevékenysége;
    b) a teljes egészségügyi szakfeladat alábbi gondozói ellátási részfeladatai:
    ba) addiktológiai, alkohol- és drogfüggõ beteggondozás,
    bb) bõr- és nemibeteg-gondozás,
    bc) onkológiai gondozás,
    bd) pszichiátriai gondozás,
    be) tüdõgyógyászati gondozás;
    c) a külön jogszabályban meghatározott egészségügyi természetgyógyászati és nem konvencionális egészségügyi tevékenység szakképesítésenként;
    d) ápolási osztály szakellátási feladata;
    e) hospice ellátás;
    f) dietetika;
    g) gyógytorna.
    (3) A betegellátás egységessége érdekében, ha a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott egyes járóbeteg-szakellátási részfeladathoz szakmailag hozzátartozik az ultrahang diagnosztikai vizsgálat, úgy az alvállalkozói szerzõdés erre is kiterjed.

    7. §
    (1) E rendeletben meghatározott részfeladat a (2) bekezdés szerint tovább is bontható olyan speciális szakellátásra, melyre nincs a külön jogszabályban meghatározott felsõfokú szakirányú szakképesítés, de a betegellátás érdekében indokolt, feltéve, hogy a részfeladat megbontása nem veszélyezteti a betegellátás egységességét.
    (2) A 6. § (2) bekezdése a) pontja szerinti egyes járóbeteg-szakellátási részfeladaton belül az alábbi speciális ellátások adhatók önállóan alvállalkozásba:
    a) mammográfia,
    b) humán reprodukciós eljárás (IVF),
    c) mozgó minimálinvazív lithotripsia rendelés által végzett ellátás, valamint
    d) dialízis ellátás.
    (3) Egészségügyi fekvõbeteg-szakellátás körében az ügyeleti ellátás alvállalkozásba adható.

    8. §
    (1) Ez a rendelet 2002. március 31. napján lép hatályba.
    (2) E rendelet 7. §-ának (3) bekezdése 2003. június 30. napján hatályát veszti.



    MK 2002/40. (III. 28.)

    15/2002. (III. 28.) EüM rendelet az egészségügyi közintézmények mûködési rendjérõl, illetve szakmai vezetõtestületérõl
    2002. március 28. 00:55, csütörtök - Dr. Hanyecz Vince

    Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény 28. §-ának e) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

    1. §
    A rendelet hatálya a szakellátást nyújtó egészségügyi közintézményekre (a továbbiakban: közintézmény) terjed ki.

    2. §
    (1) A közintézmény a szakmai jogszabályoknak, az adott szervezeti formára (költségvetési szerv, közhasznú társaság) irányadó jogszabályoknak, valamint e rendeletben foglaltaknak megfelelõen mûködik.
    (2) A közintézmény szakmai tevékenysége ellátását illetõen önálló, szervezeti és mûködési tevékenysége körében pedig szabadon dönt mindazon kérdésekben, amelyeket jogszabály vagy a szervezeti és mûködési szabályzat nem utal más szerv vagy személy hatáskörébe.
    (3) A közintézmény mûködési rendjét a
    a) szervezeti és mûködési szabályzatban,
    b) házirendben,
    c) 4. § (3) bekezdésében foglalt belsõ szabályzatokban, valamint
    d) más jogszabályok által elõírt belsõ szabályzatokban [a továbbiakban a)-d) pont alattiak együtt: intézményi szabályzatok]
    kell meghatározni.
    (4) Az intézményi szabályzatok - a szabályzat tárgya szerint - kötelezõek a közintézmény által foglalkoztatottakra, a közintézményben kezelt betegekre, valamint a közintézményben bármilyen jogcímen tartózkodó más személyekre.
    (5) A szervezeti és mûködési szabályzatot, valamint a házirendet, ideértve ezek késõbbi módosításait is
    a) költségvetési szervként mûködõ közintézmény esetén a közintézmény fenntartója,
    b) közhasznú társaságként mûködõ közintézmény esetén a taggyûlés,
    c) egyszemélyes közhasznú társaságként mûködõ közintézmény esetén az alapító [a továbbiakban a)-c) pont alattiak együtt: intézményfenntartó]
    hagyja jóvá.

    3. §
    (1) A közintézmény felépítésével, belsõ kapcsolatrendszerével, mûködésével összefüggõ alapvetõ szabályokat - a jogszabályok keretei között - a szervezeti és mûködési szabályzatban kell meghatározni.
    (2) A szervezeti és mûködési szabályzat tartalmazza
    a) a közintézmény jogállását,
    b) a közintézmény azonosító adatait,
    c) a közintézmény szervezeti egységeinek megnevezését, feladatköreit, mûködésének alapvetõ szabályait, továbbá a szervezeti egységek egymás közötti kapcsolatrendszerét,
    d) a vezetési szinteket, s az egyes szintekhez kapcsolódó vezetõi jogköröket,
    e) az egészségügyi dokumentáció vezetésének rendjét,
    f) a szakmai vezetõtestület mûködési rendjét,
    g) alvállalkozó megbízása esetén az alvállalkozó közintézményen belüli mûködésére, kapcsolatrendszerére vonatkozó elõírásokat, valamint
    h) mindazt, amit jogszabály kötelezõen elõír.

    4. §
    (1) A szervezeti és mûködési szabályzat által kijelölt keretek között a házirendben kell meghatározni mindazokat a szabályokat, amelyek ismerete a közintézményben nyújtott egészségügyi szolgáltatások igénybevevõi számára a jogaik rendeltetésszerû gyakorlása, illetõleg kötelezettségeik teljesítése szempontjából nélkülözhetetlen, így különösen
    a) a közintézmény belsõ rendjével összefüggõ elõírásokat,
    b) a kapcsolattartási jog gyakorlásával összefüggõ szabályokat,
    c) a betegjogok gyakorlásának és érvényesítésének szabályait,
    d) a betegjogi képviselõvel való kapcsolattartás rendjét,
    e) a betegek értékeinek megõrzésével kapcsolatos elõírásokat, továbbá
    f) mindazt, amit jogszabály kötelezõen a házirend szabályozási körébe utal.
    (2) A házirendet a közintézmény várakozó helyiségeiben, kórtermeiben és rendelõhelyiségeiben jól látható módon ki kell függeszteni.
    (3) A közintézmény belsõ szabályzatot alkot
    a) az intézeti gyógyszerellátás rendjérõl,
    b) fekvõbeteg-szakellátást nyújtó közintézmény esetén az ápolási ellátás rendjérõl, valamint
    c) az ügyelet rendjérõl, továbbá
    d) amennyiben a közintézmény orvostudományi kutatási tevékenységet is folytat, a kutatás rendjérõl.

    5. §
    (1) A térítési díjköteles szolgáltatások és az azokhoz tartozó térítési díjak jegyzékét a közintézmény várakozó helyiségeiben, kórtermeiben és rendelõhelyiségeiben jól látható módon ki kell függeszteni.
    (2) A térítési díjköteles szolgáltatások nyújtásáról a beteg részére - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - számlát (nyugtát) kell adni.

    6. §
    (1) A közintézmény vezetése az intézmény egyszemélyi felelõs vezetõjét, valamint a vezetõhelyetteseket foglalja magában.
    (2) A közintézmény vezetésének feladatát képezi az adott intézmény szakmai követelményeknek megfelelõ, folyamatos és gazdaságos mûködtetése. E feladatának a közintézmény vezetése a szakmai önállósága alapján a hatályos jogszabályok, a szervezeti és mûködési szabályzat, illetõleg az intézményfenntartó határozatainak figyelembevételével tesz eleget.

    7. §
    (1) A közintézmény egyszemélyi felelõs vezetõje a fõigazgató vagy igazgató (a továbbiakban együtt: fõigazgató).
    (2) A fõigazgató kizárólagos hatáskörébe tartozik:
    a) jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában a vezetõhelyettesek megbízása, a megbízás visszavonása, illetve felettük az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása,
    b) a közintézmény szakmai osztályai vezetõinek megbízása, illetve a megbízás visszavonása,
    c) a vezetõhelyettesek munkaköri leírásának meghatározása,
    d) jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában az intézményi szabályzatok jóváhagyása,
    e) az intézményi szervezeti és mûködési szabályzatban kizárólagos hatáskörként meghatározott egyéb feladatok ellátása,
    f) a közintézmény tevékenysége elleni panasz megvizsgálása, elintézése, valamint
    f) mindaz, amit jogszabály a fõigazgató kizárólagos hatáskörébe utal.
    (3) A fõigazgatót feladatainak ellátásában a szakmai vezetõtestület, valamint a vezetõhelyettesek segítik.
    (4) A fõigazgató köteles kikérni a szakmai vezetõtestület állásfoglalását
    a) a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott döntések meghozatalát megelõzõen, valamint
    b) a közintézmény szervezeti és mûködési szabályzatában elõírt esetekben.

    8. §
    (1) A közintézmény vezetõhelyettesei:
    a) fekvõbeteg-szakellátást nyújtó közintézményben az orvosigazgató, az ápolási igazgató és a gazdasági igazgató;
    b) kizárólag járóbeteg-szakellátást nyújtó közintézményben az orvosigazgató és a gazdasági igazgató;
    c) kizárólag ápolási feladatokat ellátó közintézményben az ápolási igazgató és a gazdasági igazgató.
    (2) Az orvosigazgató feladatkörébe tartozik - a fõigazgató közvetlen irányítása mellett - a közintézményben nyújtott orvosi és intézeti gyógyszerészi tevékenység felügyelete és a tevékenységek összehangolása, ennek keretében különösen:
    a) az egészségügyi dokumentáció vezetése szabályszerûségének biztosítása és felügyelete,
    b) az ügyeleti tevékenység biztosítása és felügyelete,
    c) a betegjogok érvényesülésének folyamatos figyelemmel kísérése,
    d) a betegek által bejelentett panaszok kivizsgálásában való közremûködés,
    e) a betegjogi képviselõvel való kapcsolattartás,
    f) az egészségügyi hatósági rendelkezések végrehajtásának ellenõrzése,
    g) a házirend rendelkezései végrehajtásának ellenõrzése,
    h) a közintézmény higiénés rendjének biztosítása és felügyelete,
    i) a közintézményben nyújtott egészségügyi szolgáltatások folyamatos minõség-ellenõrzése,
    j) a közintézményben orvosi, gyógyszerészi munkakörben foglalkoztatott egészségügyi dolgozók továbbképzésének biztosítása és felügyelete, valamint
    k) a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott további feladatok ellátása.
    (3) Az ápolási igazgató feladatkörébe tartozik - a fõigazgató közvetlen irányítása mellett - a közintézmény által nyújtott ápolási tevékenység felügyelete és a tevékenységek összehangolása, ennek keretében különösen:
    a) a kórházi ápolási dokumentáció szabályszerû vezetésének, a dokumentáció szakmai tartalmának felügyelete,
    b) a betegjogok érvényesülésének folyamatos figyelemmel kísérése,
    c) a betegek által bejelentett panaszok kivizsgálásában való közremûködés,
    d) a betegjogi képviselõvel való kapcsolattartás,
    e) a közintézmény higiénés rendjének folyamatos figyelemmel kísérése,
    f) a házirendben foglalt rendelkezések végrehajtásának ellenõrzése,
    g) a közintézményben ápolói és egyéb egészségügyi szakdolgozói munkakörben foglalkoztatott egészségügyi dolgozók továbbképzésének biztosítása és felügyelete, valamint
    h) a szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározott további feladatok ellátása.
    (4) A gazdasági igazgató feladatkörébe tartozik - a fõigazgató közvetlen irányítása mellett - a közintézmény mûködésével összefüggõ gazdasági, pénzügyi és intézményüzemeltetési (gondnoksági) feladatok, valamint a mindezekkel összefüggésben felmerülõ adminisztratív feladatok irányítása.
    (5) A szervezeti és mûködési szabályzatban további vezetõhelyettesi munkakörök is kialakíthatóak.
    (6) Az orvosigazgató, az ápolási igazgató, valamint az (5) bekezdés alapján megbízott vezetõhelyettes feladatainak ellátásával valamely szakmai osztály vezetõje is megbízható.

    9. §
    (1) A szakmai vezetõtestület az egészségügyi közintézmény tanácsadó, véleményezõ és javaslattételi szerve, amely az e rendeletben meghatározott feladatait a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározottak szerint, ennek keretei között saját ügyrendjének megfelelõen gyakorolja.
    (2) Nem kötelezõ szakmai vezetõtestületet létrehozni, ha a (3) bekezdésre figyelemmel a testület tagjainak száma nem éri el az öt fõt.
    (3) A szakmai vezetõtestület tagjai:
    a) az orvosigazgató,
    b) az ápolási igazgató, valamint
    c) az intézmény szakmai osztályainak vezetõi.
    (4) A (3) bekezdés c) pontja szerinti szakmai vezetõtestületi tagok számát a szervezeti és mûködési szabályzat korlátozhatja azzal, hogy e tagok száma ötnél nem lehet kevesebb.
    (5) A szakmai vezetõtestület a tagjai közül elnököt választ.
    (6) A szakmai vezetõtestület ülését a testület elnöke a közintézmény szervezeti és mûködési szabályzatában foglaltaknak megfelelõen, illetõleg szükség szerint hívja össze. Köteles összehívni a testület ülését abban az esetben, ha ezt a vezetõtestület legalább egyharmada írásban kezdeményezi. A szakmai vezetõtestület ülésére minden esetben meg kell hívni a (7) bekezdésben felsorolt személyeket is.
    (7) A szakmai vezetõtestület ülésén tanácskozási joggal részt vehet az intézményfenntartó képviselõje, a fõigazgató, a gazdasági igazgató, valamint a 8. § (5) bekezdése alapján kinevezett vezetõhelyettes.
    (8) A szakmai vezetõtestület
    a) részt vesz az intézmény szakmai fejlesztési programjának, szervezeti és mûködési szabályzatának, házirendjének, valamint a 4. § (4) bekezdése szerinti belsõ szabályzatainak elõkészítésében,
    b) véleményt nyilvánít az intézményt érintõ feladatellátási szerzõdés vagy feladat-átvállalási szerzõdés megkötésére irányuló pályázat elbírálása során,
    c) véleményezi, illetve rangsorolja a vezetõhelyettesi és a szakmai osztályok vezetõi munkaköreinek betöltésére beérkezett pályázatokat,
    d) az intézményfenntartó, illetõleg a fõigazgató felé javaslattételi joga van, illetve
    e) az intézményfenntartó, illetõleg a fõigazgató felkérésére meghatározott szakmai kérdésben véleményt nyilvánít.

    10. §
    (1) Ez a rendelet 2002. március 31. napján lép hatályba.
    (2) A közintézmény legkésõbb 2002. szeptember 30-ig köteles az intézményi szabályzatait az e rendelet elõírásainak megfelelõen felülvizsgálni és módosítani, ha szükséges új szabályzatot készíteni, továbbá a szervezeti és mûködési szabályzatot, valamint a házirendet jóváhagyás céljából az intézményfenntartóhoz felterjeszteni.
    (3) A közintézmény a szakmai vezetõtestületet legkésõbb 2002. december 31-ig köteles megalakítani. A szakmai vezetõtestület alakuló ülését a fõigazgató hívja össze.



    MK 2002/40. (III. 28.)

    4/2002. (II. 20.) EüM rendelet az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzésérõl szóló 73/1999. (XII. 25.) EüM rendelet módosításáról

    Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 116. §-ának (2) bekezdésében, valamint 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:

    1. §
    (1) Az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzésérõl szóló 73/1999. (XII. 25.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

    "(2) A továbbképzés
    a) munkahelyen kívüli továbbképzési program,
    b) munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzési tevékenység,

    c) szakmai célú tanulmányút,

    d) tudományos tevékenység,

    e) egyéni továbbképzés, illetve
    f) távoktatás
    keretében történik.

    Az a) és f) pont szerinti továbbképzések minõsítése elõzetesen történik, a b)-e) pont szerinti továbbképzések minõsítését a mellékletben foglaltak alapulvételével az egyetem egészségügyi felsõoktatást végzõ kara (a továbbiakban: egyetem) utólag végzi."
    2) Az R. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
    "(3) Az elméleti továbbképzés pontértékének legalább felét elõzetesen továbbképzési ponttal minõsített továbbképzés keretében, az ötéves továbbképzési idõszak alatt legalább 50 pontot egyetem által szervezett szintentartó tanfolyam teljesítésével kell megszerezni."
    (3) Az R. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
    "(6) Aki a továbbképzési idõ alatt elsõ vagy ráépített szakképesítést szerez, annak a szakképzés megszerzéséhez szükséges, külön jogszabályban meghatározott idõre évente 50 továbbképzési pontot - továbbképzési program teljesítése nélkül - el kell ismerni. PhD fokozat vagy akadémiai doktori cím megszerzése esetén a továbbképzési idõszak teljesítettnek minõsül."
    2. §
    (1) Az R. 3. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:
    "Továbbképzési program meghirdetõje csak egyetem lehet. Aki a 4. § (4) és (5) bekezdésében írtakat határidõre nem teljesítette, attól-annak pótlásáig-nem fogadható el új továbbképzési program."
    (2) Az R. 3. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következõ (4)-(7) bekezdés lép, és e § (6) és (7) bekezdésének számozása (8) és (9) bekezdésre változik:
    "(4) A továbbképzések bejelentéséhez:
    a) a továbbképzési program szervezõje az egyetemhez évente két alkalommal - január 15-éig és augusztus 1-jéig - jelentkezhet;
    b) a továbbképzési programnak tartalmaznia kell a továbbképzés címét, formáját, célcsoportját, részletes szakmai tartalmát, elõadóit, szervezõjét, helyét, idejét, díját, vizsga esetén annak módját, a jelentkezés határidejét, a jelentkezés helyét;
    c) a továbbképzési programot a mûködési nyilvántartást vezetõ szerv által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott elektronikus és írásos formában kell benyújtani és meg kell jelölni azt a szakmai kollégiumot, amelyiktõl a program minõsítését kéri, ilyen megjelölés hiányában az egyetem dönt arról, hogy a programot melyik szakmai kollégiumnak továbbítja.
    (5) A továbbképzések minõsítéséhez
    a) az egyetem pontszámajánlással látja el az egyes továbbképzési programokat, és azokat szakmák szerint csoportosítva küldi meg az illetékes szakmai kamarának, annak hiányában a szakmai kollégiumnak február 15-éig, illetve szeptember 1-jéig. Az egyetem a hiányosan vagy a határidõ lejártát követõen benyújtott programot elbírálás nélkül visszaküldi. Az egyetem, illetve a Bizottság a szakmailag elfogadhatatlan színvonalú, a bizonyíthatóan reklám vagy üzleti érdeket szolgáló programot indoklás megjelölésével visszautasítja;
    b) a szakmai kamara február 25-éig, illetve szeptember 10-éig továbbítja a programokat a szakmai kollégium elnökének. A szakmai kollégium a programokat szakmai szempontok alapján összehasonlítja és az egészségpolitikai szempontok figyelembevételével javaslatot tesz az egyes programok pontértékére. Az ilyen módon minõsített programoknak a szakmai kamarához történõ visszaküldésérõl a szakmai kollégium elnöke március 20-áig, illetve október 5-éig gondoskodik;
    c) a szakmai kamara március 25-éig, illetve október 10-éig juttatja el a programokat a Bizottságnak, amely - az értékelés alapelveinek országosan egységes, szakmák kö zött arányos érvényesülése érdekében - egységesítve és egyeztetve hagyja jóvá a továbbképzések pontértékét. A Bizottság elnöke a jóváhagyás megtörténtérõl értesíti az egyetemet. Amennyiben a szakmai kamara a szakmai kollégium pontszámjavaslatát nem juttatja el határidõre a Bizottságnak, úgy az egyetem által ajánlott pontszámot kell javaslatnak tekinteni;
    d) a klinikai szakpszichológusok továbbképzési programjára vonatkozó pontszámjavaslatot a szakmai kollégium közvetlenül a Bizottságnak küldi meg. A Bizottság elnöke a jóváhagyott továbbképzési pontértékekrõl az egyetemet és a szakmai kollégiumot értesíti;
    e) a c) és d) pontok szerint jóváhagyott pontértékekrõl az egyetem 15 napon belül értesíti a szervezõt.
    (6) A továbbképzés pontértékének elismerése akkor lehetséges, ha
    a) munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzési tevékenység esetén a munkahelyet egyetem szakképzõ helyként elismerte, vagy ha a továbbképzések mindegyikén tudományos fokozattal rendelkezõ személy elõadóként vesz részt;
    b) egyéni továbbképzés, illetve szakmai célú tanulmányút esetén a továbbképzésrõl kiállított írásos igazolás annak tematikáját is tartalmazza;
    c) az a) és b) pontok szerinti pontokat az egyetem a melléklet alapulvételével értékeli, amennyiben kongresszus elismerhetõségével kapcsolatban kétség merül fel, az elismerésrõl az egyetem felterjesztése alapján a Bizottság dönt.
    (7) A továbbképzési programok (5) bekezdés szerinti továbbítása minden esetben elektronikus úton és írásos formában, utóbbi esetben oldalanként aláírással ellátva történik."

    3. §
    (1) Az R. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
    "(1) Az Egészségügyi Minisztérium költségvetési támogatást nyújt egyetem számára minden oktatási évben összesen 50 továbbképzési pont értékû, a szakma átfogó továbbképzési ismereteit nyújtó általa szervezett, teljesített továbbképzési programhoz."
    (2) Az R. 4. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ (3)-(6) bekezdés lép, egyidejûleg a § (5) bekezdésének számozása (7) bekezdésre módosul:
    "(3) A továbbképzés szervezõje az (1) bekezdésben foglaltakon túl anyagi támogatást gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt gyártó, illetve forgalmazó gazdálkodó szervezettõl csak közalapítványon keresztül fogadhat el.
    (4) A továbbképzés szervezõje a programon való részvételért járó pontértékrõl aláírásával ellátott igazolást ad a résztvevõnek.
    (5) A továbbképzés lebonyolítását követõ 15 napon belül a szervezõ összesített kimutatást készít feltüntetve a résztvevõk nevét, kamarai nyilvántartási számát, a részvétellel megszerzett továbbképzési pontok számát. A kimutatást a szervezõ megküldi annak az egyetemnek, amelyhez a továbbképzésre kötelezett bejelentkezett, valamint a szakmai kamarának, ennek hiányában a szakmai kollégiumnak .
    (6) A továbbképzésben megszerzett pontokat, ideértve a 2. § (4) és (6) bekezdése szerint igazolt teljesítést az egyetem nyilvántartja, a leckekönyvben rögzíti és a továbbképzések teljesítésérõl legalább évenként egy alkalommal értesíti az ESZTT Hivatalát és a mûködési nyilvántartás vezetõjét."

    4. §
    (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 3. napon lép hatályba, rendelkezéseit elsõ alkalommal a 2002. második félévére meghirdetésre kerülõ tanfolyamok értékelése során kell alkalmazni azzal, hogy a február 15-éig benyújtott programokat a Bizottság a rendelet hatálybalépését követõ 3 napon belül megküldi az egyetemnek. Az egyetem a pontszámajánlással ellátott programokat március 15-éig továbbítja, a szakmai kollégiumok április 20-áig teszik meg a javaslatukat, melyet a Bizottság május 25-éig hagy jóvá.
    (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a klinikai pszichológusok és a klinikai gyermekpszichológusok szakképzésérõl és továbbképzésérõl szóló 14/1981. (XI. 4.) EüM rendelet.
    (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg az R.
    a) 3. §-ának (3) bekezdésében a "végzi" szó "hagyja jóvá"-ra módosul,
    b) melléklete
    - 1. pontja helyébe a következõ szövegrész lép: "1. Munkahelyen kívül szervezett (elõzetesen minõsített) továbbképzési formák:
    Az elfogadott konferenciákon, elõadás-sorozatokon történõ részvétel a rendezvény idõtartamának alapulvételével értékelendõ. Részvevõnek óránként 1 pont, záróvizsgával történõ befejezés esetén óránként 2 pont adható. Elõadónak óránként legfeljebb 3 pont adható. A legmagasabb adható pontérték - a rendezvény idõtartamától függetlenül - 25 pont, vizsga esetén 50 pont.";
    - 2. pontja az "Évente legfeljebb 10 pont adható" szövegrésszel, valamint
    - a következõ 6. ponttal egészül ki: "6. Távoktatás: Sajátos információ-technológiai és kommunikációs taneszközök, valamint ismeretátadási-tanulási módszerek használatával az oktató és a továbbképzésen résztvevõ interaktív kapcsolatára és önálló munkára épülõ képzés. A programot a munkahelyen kívüli továbbképzési programmal azonos módon kell elismertetni. Évente legfeljebb 15 pont adható."

    A módosításokkal egységes szerkezetben

    73/1999. (XII. 25.) EüM rendelet az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzésérõl

    Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 116. §-a (2) bekezdésében, valamint 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:
    1. § (1) Az egészségügyi tevékenységet végzõ orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok (a továbbiakban: továbbképzésre kötelezett) folyamatos szakmai továbbképzésben (a továbbiakban: továbbképzés) kötelesek részt venni.
    (2) A továbbképzés továbbképzési idõszakokban történik. A továbbképzési idõszak tartama öt év. Az elsõ továbbképzési idõszak kezdete a továbbképzésre kötelezett mûködési nyilvántartásba történõ felvételének napja, a következõ idõszak kezdete a mûködési nyilvántartás megújításának napja.
    (3) A továbbképzési idõszak alatt a továbbképzésre kötelezettnek a továbbképzési formákban meghatározott elméleti és gyakorlati felkészültségrõl kell számot adnia. Az elméleti és gyakorlati feltételek teljesítésének mérése pontozással történik. Az egyes továbbképzési formák elismerhetõ legmagasabb pontértékét a melléklet tartalmazza.
    2. § (1) A továbbképzésre kötelezettnek egy továbbképzési idõszak alatt összesen 250 pontot kell teljesítenie. A továbbképzési pontok az e rendeletben meghatározott elméleti és gyakorlati továbbképzések keretében szerezhetõk meg.
    (2) A továbbképzés
    a) munkahelyen kívüli továbbképzési program,
    b) munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzési tevékenység,
    c) szakmai célú tanulmányút,
    d) tudományos tevékenység,
    e) egyéni továbbképzés, illetve
    f) távoktatás
    keretében történik. Az a) és f) pont szerinti továbbképzések minõsítése elõzetesen történik, a b)-e) pont szerinti továbbképzések minõsítését a mellékletben foglaltak alapulvételével az egyetem egészségügyi felsõoktatást végzõ kara (a továbbiakban: egyetem) utólag végzi.
    (3) Az elméleti továbbképzés pontértékének legalább felét elõzetesen továbbképzési ponttal minõsített továbbképzés keretében, az ötéves továbbképzési idõszak alatt legalább 50 pontot egyetem által szervezett szintentartó tanfolyam teljesítésével kell megszerezni.
    (4) A továbbképzési idõszak gyakorlati részének teljesítéséhez a továbbképzésre kötelezettnek legalább 3 évet kell az adott szakterület szerinti munkakörben eltöltenie, amit a munkáltató, illetõleg a mûködési engedély kiállítója igazol. Egy év gyakorlati idõ értéke 20 pont.
    (5) Egy évben 100 pontnál több pontérték nem ismerhetõ el. Egy továbbképzési idõszakból a következõ idõszakba továbbképzési pont nem vihetõ át.
    (6) Aki a továbbképzési idõ alatt elsõ vagy ráépített szakképesítést szerez, annak a szakképzés megszerzéséhez szükséges, külön jogszabályban meghatározott idõre évente 50 továbbképzési pontot - továbbképzési program teljesítése nélkül - el kell ismerni. PhD fokozat vagy akadémiai doktori cím megszerzése esetén a továbbképzési idõszak teljesítettnek minõsül.
    3. § (1) A továbbképzés a szakmai képzés biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ egészségügyi felsõoktatási intézményben, illetve egészségügyi szolgáltatónál történik [1997. évi CLIV. törvény 116. § (3) bekezdés].
    (2) Továbbképzési programot természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet szervezhet. Továbbképzési program meghirdetõje csak egyetem lehet. Aki a 4. § (4) és (5) bekezdésében írtakat határidõre nem teljesítette, attól-annak pótlásáig-nem fogadható el új továbbképzési program.
    (3) A továbbképzési program értékelését az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács - egységes szempontokat és elveket érvényesítõ - Egészségügyi Felsõfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) hagyja jóvá.
    (4) A továbbképzések bejelentéséhez:
    a) a továbbképzési program szervezõje az egyetemhez évente két alkalommal - január 15-éig és augusztus 1-jéig - jelentkezhet;
    b) a továbbképzési programnak tartalmaznia kell a továbbképzés címét, formáját, célcsoportját, részletes szakmai tartalmát, elõadóit, szervezõjét, helyét, idejét, díját, vizsga esetén annak módját, a jelentkezés határidejét, a jelentkezés helyét;
    c) a továbbképzési programot a mûködési nyilvántartást vezetõ szerv által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott elektronikus és írásos formában kell benyújtani és meg kell jelölni azt a szakmai kollégiumot, amelyiktõl a program minõsítését kéri, ilyen megjelölés hiányában az egyetem dönt arról, hogy a programot melyik szakmai kollégiumnak továbbítja.
    (5) A továbbképzések minõsítéséhez
    a) az egyetem pontszámajánlással látja el az egyes továbbképzési programokat, és azokat szakmák szerint csoportosítva küldi meg az illetékes szakmai kamarának, annak hiányában a szakmai kollégiumnak február 15-éig, illetve szeptember 1-jéig. Az egyetem a hiányosan vagy a határidõ lejártát követõen benyújtott programot elbírálás nélkül visszaküldi. Az egyetem, illetve a Bizottság a szakmailag elfogadhatatlan színvonalú, a bizonyíthatóan reklám vagy üzleti érdeket szolgáló programot indoklás megjelölésével visszautasítja;
    b) a szakmai kamara február 25-éig, illetve szeptember 10-éig továbbítja a programokat a szakmai kollégium elnökének. A szakmai kollégium a programokat szakmai szempontok alapján összehasonlítja és az egészségpolitikai szempontok figyelembevételével javaslatot tesz az egyes programok pontértékére. Az ilyen módon minõsített programoknak a szakmai kamarához történõ visszaküldésérõl a szakmai kollégium elnöke március 20-áig, illetve október 5-éig gondoskodik;
    c) a szakmai kamara március 25-éig, illetve október 10-éig juttatja el a programokat a Bizottságnak, amely - az értékelés alapelveinek országosan egységes, szakmák között arányos érvényesülése érdekében - egységesítve és egyeztetve hagyja jóvá a továbbképzések pontértékét. A Bizottság elnöke a jóváhagyás megtörténtérõl értesíti az egyetemet.

    Amennyiben a szakmai kamara a szakmai kollégium pontszámjavaslatát nem juttatja el határidõre a Bizottságnak, úgy az egyetem által ajánlott pontszámot kell javaslatnak tekinteni;
    d) a klinikai szakpszichológusok továbbképzési programjára vonatkozó pontszámjavaslatot a szakmai kollégium közvetlenül a Bizottságnak küldi meg. A Bizottság elnöke a jóváhagyott továbbképzési pontértékekrõl az egyetemet és a szakmai kollégiumot értesíti;
    e) a c) és d) pontok szerint jóváhagyott pontértékekrõl az egyetem 15 napon belül értesíti a szervezõt.
    (6) A továbbképzés pontértékének elismerése akkor lehetséges, ha
    a) munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzési tevékenység esetén a munkahelyet egyetem szakképzõ helyként elismerte, vagy ha a továbbképzések mindegyikén tudományos fokozattal rendelkezõ személy elõadóként vesz részt;
    b) egyéni továbbképzés, illetve szakmai célú tanulmányút esetén a továbbképzésrõl kiállított írásos igazolás annak tematikáját is tartalmazza;
    c) az a) és b) pontok szerinti pontokat az egyetem a melléklet alapulvételével értékeli, amennyiben kongresszus elismerhetõségével kapcsolatban kétség merül fel, az elismerésrõl az egyetem felterjesztése alapján a Bizottság dönt.
    (7) A továbbképzési programok (5) bekezdés szerinti továbbítása minden esetben elektronikus úton és írásos formában, utóbbi esetben oldalanként aláírással ellátva történik.
    (8) A képzõhelyek kötelesek továbbképzési programjukat az oktatási évnek megfelelõen az érintettek számára hozzáférhetõ formában közzétenni.
    (9) A továbbképzési programnak tartalmaznia kell a továbbképzés címét, formáját, célcsoportját, helyét, idejét, díját, a jelentkezés határidejét, a jelentkezés helyét és a megállapított pontértéket.
    4. § (1) Az Egészségügyi Minisztérium költségvetési támogatást nyújt egyetem számára minden oktatási évben összesen 50 továbbképzési pont értékû, a szakma átfogó továbbképzési ismereteit nyújtó általa szervezett, teljesített továbbképzési programhoz.
    (2) A továbbképzésre kötelezett továbbképzésre az általa választott hazai egészségügyi felsõoktatási intézményhez jelentkezik be, amely a bejelentkezõrõl nyilvántartó lapot vezet, és számára leckekönyvet állít ki.
    (3) A továbbképzés szervezõje az (1) bekezdésben foglaltakon túl anyagi támogatást gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt gyártó, illetve forgalmazó gazdálkodó szervezettõl csak közalapítványon keresztül fogadhat el.
    (4) A továbbképzés szervezõje a programon való részvételért járó pontértékrõl aláírásával ellátott igazolást ad a résztvevõnek.
    (5) A továbbképzés lebonyolítását követõ 15 napon belül a szervezõ összesített kimutatást készít feltüntetve a résztvevõk nevét, kamarai nyilvántartási számát, a részvétellel megszerzett továbbképzési pontok számát. A kimutatást a szervezõ megküldi annak az egyetemnek, amelyhez a továbbképzésre kötelezett bejelentkezett, valamint a szakmai kamarának, ennek hiányában a szakmai kollégiumnak.
    (6) A továbbképzésben megszerzett pontokat, ideértve a 2. § (4) és (6) bekezdése szerint igazolt teljesítést az egyetem nyilvántartja, a leckekönyvben rögzíti és a továbbképzések teljesítésérõl legalább évenként egy alkalommal értesíti az ESZTT Hivatalát és a mûködési nyilvántartás vezetõjét.
    (7) A pontérték meghatározásának alapjául szolgáló dokumentumokat az adatszolgáltató 15 évig köteles megõrizni.
    5. § Ez a rendelet 2000. január 1-jén lép hatályba.

    Melléklet a 73/1999. (XII. 25.) EüM rendelethez

    Folyamatos továbbképzés alapján megszerezhetõ legmagasabb pontértékek (továbbképzési pontok)
    1. Munkahelyen kívül szervezett (elõzetesen minõsített) továbbképzési formák:
    Az elfogadott konferenciákon, elõadás-sorozatokon történõ részvétel a rendezvény idõtartamának alapulvételével értékelendõ. Részvevõnek óránként 1 pont, záróvizsgával történõ befejezés esetén óránként 2 pont adható. Elõadónak óránként legfeljebb 3 pont adható. A legmagasabb adható pontérték - a rendezvény idõtartamától függetlenül - 25 pont, vizsga esetén 50 pont.
    2. Munkahelyen szervezett továbbképzési formák:
    Rendszeresen szervezett oktatási rendezvény, konferencia, folyóirat referálás.
    Részvételért 2 pont, elõadástartás, illetve referálás esetén 3 pont - alkalmanként.
    Évente legfeljebb 10 pont adható.
    3. Szakmai célú tanulmányút:
    - 3 hónapnál rövidebb: 5 pont,
    - 3-6 hónap: 10 pont,
    - 6 hónap: 15 pont, minden további hónap 2 pont.
    4. Tudományos tevékenység:
    Elfogadott vagy megjelent tudományos közlemény lektorált folyóiratban elsõ szerzõként: 30, társszerzõként: 10 pont.
    Impakt faktorral rendelkezõ folyóiratban elsõ szerzõként 50, társszerzõként 30 pont.
    Elõadás vagy poszter tudományos konferencián magyar nyelven elsõ szerzõként 10, társszerzõként 5 pont.
    Elõadás vagy poszter tudományos konferencián idegen nyelven elsõ szerzõként 30, társszerzõként 20 pont.
    Tudományos elõadás vagy poszter kivonata idézhetõ folyóiratban elsõ szerzõként 20, társszerzõként 10 pont.
    Részvétel külföldi vagy hazai tudományos konferencián 10 pont.
    Opponensi tevékenység, PhD vagy doktori disszertáció esetén 20 pont.
    PhD témafelelõs a jelölt sikeres védése idején 30 pont.
    Tudományos szakkönyv, tankönyv írása fejezetenként 40 pont, társszerzõként 20 pont, a könyv szerkesztési munkájáért 30 pont.
    Egyetemi, fõiskolai jegyzet vagy más oktatási anyag készítése fejezetenként 20 pont, társszerzõként 10 pont, a jegyzet szerkesztési munkájáért 10 pont.
    5. Egyéni továbbképzés:
    Az egyéni továbbképzés célja az adott szakterületen belül új szakmai ismeretek elsajátítása, új metodika begyakorlása. Az adható pontérték évente 10.
    6. Távoktatás:
    Sajátos információ-technológiai és kommunikációs taneszközök, valamint ismeretátadási-tanulási módszerek használatával az oktató és a továbbképzésen résztvevõ interaktív kapcsolatára és önálló munkára épülõ képzés. A programot a munkahelyen kívüli továbbképzési programmal azonos módon kell elismertetni. Évente legfeljebb 15 pont adható.

    Vissza